Attyaisten, mekkora film volt ez.

Cage is back!

A Mandy úgy lett az év horrorja, hogy egyrészt vége sincs az évnek,  -de ezek után szinte bármi jöhet - másrészt konkrétan nem is horror. Inkább egy revenge-movie horror elemekkel. Ha röviden kellene leírnom az élményt akkor először is valami klasszikus Charlse Bronson féle megtorlás film címét kellene kigoogleznom, aztán adjunk hozzá egy kis Pumpkinhead hangulatot és az egész sava-borsa a félreérthetetlen Hellraiser allegória, ami annyira zseniális, hogy nincs is szívem elszpojlerezni sem.

Stílusában még felfedezhető egy elég erős hasonlóság az Only God Forgives elborult, pszichedelikus hangulatával, ami az első egy órában kicsit fárasztó, de minden percét megéri "végigszenvedni", mert ami azután jön az felejthetetlen.

Azonnal kilóra megvett Bill Duke (Predator) felbukkanása és innentől kezdve tömény bűnös élvezet az utolsó percig. Az ahogyan Cage megbosszulja, amit meg kell bosszulni olyan szinten badass, hogy nehéz szavakba önteni. Szinte az egész film egy nagy bad trip, nem igazán tudjuk megkülönböztetni a valóságot a hallucinációktól, de talán nem is érdemes. Két óra intenzív, de olyan kreatív és stílusos rémálom, hogy az ritkaság számba megy.

Instant töltöm le a számomra eddig ismeretlen rendező korább filmjét (Beyond the black rainbow). - frissítés: nagyon beteg az is, de nem egy kihagyhatatlan darab