A The Ritual egy kifejezetten kellemes darab a horror fájóan pangó kínálatán belül.

Hőseink harmincas éveikben járó egyetemi haverok, akik halott bajtársuk ötletét megvalósítva Svájcba indulnak, hogy túrázva próbálják meg feldolgozni a történteket. Nem egy tipikus feelgood felvezetéssel indít a film, ahogyan azt megszokhattuk a műfaj klasszikus darabjaitól.

Gyors erdei eltévedés után fel is pörögnek az események, az erdőn keresztül vágva baljósabbnál baljósabb előjelekbe futnak, ennek ellenére fuck logic módon mégsem fordulnak vissza, inkább tovább haladnak az erdő mélyére, s egyúttal az exponenciálisan növekvő paranoiába és őrületbe. 

Kiváló ötlet a pogány vallási motívumok, az északi mitológia beolvasztása a történetbe, remekül fűszerezi az egyébként elég sablonosnak induló történetet és a kezdeti klisés elemek halmozásából egy egész egyedi kis koktél keveredik a szemünk láttára.

Színészeit tekintve tipikus B horror a felhozatal, azonban tökéletesen elegendő ide az általuk nyújtott produkció. A karakterek sablonosak, felszínesek, ahogyan a történetbeli barátságuk is.

A főhős lelki vívódását folyamatos hallucinációk kísérik, így jelenítve meg gyötrő bűntudatát és fájdalmát, amiért nem is próbálta megakadályozni barátja halálát. E hallucinációk kifejezetten egyedien jelennek meg, álmokat és valóságot vegyítve, alig megkülönböztethető módon a valós veszélyektől. Látványos és kreatív megoldás a készítők részéről.

Nagy kár, hogy amilyen látványos, olyan funkciótlan is, mivel a főhős bűntudata a film végére sem nyer feloldozást, elmarad a katarzis élmény, így erős hiányérzetünk támad a történet végére. Sajnos ez egy csúnyán kihagyott ziccer, amit ha behúztak volna a készítők, jó eséllyel évek múlva is elismerő szavakkal beszélnénk a filmről, így azonban az egyszer nézős kategóriát tudja csak megugrani. 

A kedvcsinálás érdekében muszáj elSPOILEReznem, hogy lényegében ez egy szörny-film (is). És meg kell hagyni, hogy maga a lény iszonyatosan jól sikerült, kreatív, látványos, félelmetes, nagyon jó minőségű cgi-vel megjelenített és van nem túl bő lére eresztett mitológiai háttér története is, ami azért mégis csak ritkaság számba megy. Ez a film egyik legerősebb pontja, talán többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mire idáig eljut a történet elfogy sajnos a lendület, és egy összecsapott, kapkodós lezárással végül nem igazán tesz pontot a sztori végére. 

Összességében egy kifejezetten ajánlható darab a műfajra fogékonyak számára, s látva a rendező - David Bruckner - fejlődését, bízom benne, hogy idővel kitermel magából a srác egy igazi kult státuszra érdemes darabot is.

 7/10